Leírhatatlanul kurvanagy ürességet érzek, mely igen gyakran kellemetlen monotonitással párosul. Néha tűrhető minden, bár kétség kívül beköszöntött az ősz, mely súlyosbítja azt, ami már eleve szar. Innen már nehezen áshatnék lejjebb, tehát végülis örülöm kellene, mert eztán csak jobb lehet minden. Fülsüketítő a csend.
m
Január háromtól nagyjából kronológiai sorrendben, tömören, a teljesség igénye nélkül:
- eddig -13 kiló február eleje óta. Nem is terveztem, de ha már így alakult, odafigyeltem picit. Segített ebben a mindennapi táska, a két hetes paparazzizás, kevés kaja, kenyér elhagyása. Kis ingadozás persze akad, de stabilan tartom magam.
- kaptam frankó rendezvényfotós megbízásokat. az egyik mellé saját hotelszobát, három csillaggal. Kellemesvolt!
- jónéhány megjenés
- eszetlen bulikból másztam haza hajnalban
- házi feladat utáni piálás, ismerkedés, csevegés, “ejha”
- KadyParty, smsek, nememlékszemség
- sörözés, izgulás, aztán lazulás. Utána dolgozni mentem, előtte is ott voltam.
- további számolatlan délután felöntése sörrel, olykor pisztálciával
- füstfelhők, agyviharok
- pofáraesés no.1
- durva fejmunkálás
- paparazzi izgalmak tömkelege, három órás kommandó és zsibbadás egy parkolóban két mikrobusz között néhány percért, beszarás őrkutyától, később menekülés. És találkoztam egy _igazi_ paparazzival is.
- érzelmi viharzás
- választás 2010, izgalmak, örömök, szendvicsek
- várakozás, pofáraesés no.2
- idézetre gondolás: “tánc és baszás”
- “húha” érzés, el nem eresztés
- döntések sorozata
- “most jó” érzés, majd megszűnés
- zuhanás, vergődés
- még
- és mégmégmég
- reménytelennek tűnő szerelem érzés
- fényképelőgép kutakodás, várás
- nyár tervezgetés
- egykedvűség, üresség
- kisebb sikerek, szereksztőségbe kerülés
- régi ismerősök felbukkanása
- jelenleg pedig minden a nyakamba szakadt, amit az elmúlt bő három hónapban csak toltam magam előtt. Nnaja, némileg megritkult a köd. Vagy ha nem is ritkult, azon keresztül esik rám minden, amit eddig nem láttam. Bár tudtam, hogy bekövetkezik majd egyszer. Nagyon késő van mindenhez basszameg, június közepe. Az év közepe. És rögtön itt a vége. Tényleg döbbenetesen gyorsan pörögnek a napok, érzem a szopóág hatásait, kapkodni kezdtem munkában, érzelmekben, próbálok pótolni mindent. Huszonnégy helyett harminchat órát fogok préselni egy napba valahogy. Majd megpróbálom. Nehéznek látszik, mert eléggé rottyon vagyok. Minden sivár egy kicsit. Az ősz pedig már készülődik. Hamarosan jelentkezem.
m
Most kezdek csak igazán félni. Talán okom is van rá. Április tizenegy ehhez képest semmi nem volt. Nem alszom jól, idegesítenek dolgok, amik eddig sosem, nehezen tudok figyelni bármire is, kicsit ellustultam, leszarom-hangulat van, pedig ezerrel jönnek a határidők. Egy hónap pihenő következik, aztán majd dőlök valamerre. Nem látom a pozitív dolgokat. Legjobb tavasz után legszarabb nyár következik, ha nem csinálok magammal valamit sürgősen. Pedig próbálkozom, néha sikerül is.
m
Az elmúlt napok, hetek, hónapok (kitudja – Füles!) hangulata simán leírható lenne szinusz függvénnyel, melynek szélső értékei olyan magasságokba (és mélységekbe) szöknek, hogy az valami eszméletnen. Őrület, imádat, derű, ború, bor, mámor, provansz!
Az elmaradásról kulcsszavas beszámoló lesz mégis, hamarosan.
m
A kimaradt bő három hónap eseményeiről már javában íródik egy béjegyzés. Hol több, hol kevesebb örömmel gondolkodom el az elmúlt időszakon. Hangulat ritkán van hozzá, ezért is halad ilyen lassan. Lehet ez is csak címszavakból áll majd, melyeket végül úgyis kifejtek valahogy, mert úgysem állok meg, ha belelendülök. Mostanában nagyobb kedvvel estem neki mindennek, mondhatni jobbra fordultak a dolgok (tavasz van-e), igen kellemes és szerencsés dolgok történtek velem. Aztán pár napja úrrá lett rajtam a félelm. Hamarosan legalább a fele tisztázódik annak, érdemes volt-e, megmarad-e valami az utóbbi három év legnagyobb kincséből, avagy tönkreteszem ezt is, és eldobom, jó messzire magamtól. Csendben várni a legrosszabb.
m
Több nappal és éjszaka, álmatlanság, idegeskedés, teaóceánok, valamint tizenegy (és fél) különböző sorozatverzió után összeállni látszik a végleges cucc. Legalábbis most ezt gondolom. Ehhez még szükség volt három hat kurvajó szemre és látásmódra, pár órára és átbeszélésre, némi motivációra. Nagyon nagy segítséget kaptam, remek irányokat, remélem lesz is belőle valami. Ezúton is köszönöm. Szűk három hónapot tíz képbe zsúfolni iszonyatosan nehéz, és nagyon könnyű is. Nna itt vagyok most. Idén minimális vágás, minimális fotosop a terv, utóbbit biztosan tudom tartani. Remélem sűrűn csuklom majd az elkövetkezendő időkben.
m
Ne itt kezdj olvasni, görgess a 214. 3/1: Gyors beszámolók poszthoz.
Egy kicsit már elment a kedvem az alsó két poszt megírása után, mivel sokminden nem maradt bennem, nomeg tudtam előre, nem lesz túl vidám ez a szösszenet. De legyen valami összegzés-féle a kétezer-kilencedik évről. Lassacskán lesz top10 pár dologból is. Talán rövid lesz és tömör, majd kiderül. Ha egy szóval kéne jellemezni, azt írnám, hogy szar. Két szóval… esetleg (nem)nagyon szar (ez két szó, a többi csak délibáb), de ennél csak jobb jöhet, komolyan. Nem történt semmi olyan, amitől hejjdekurvaboldog lennék; kevés olyan sztorit vázolhatnék, aminek vége nem rábaszásról, szopásról, vagy egyéb negatív (?) hangulatú eseményről szólna.
Utóbbit én generáltam magamnak, és biztosan állíthatom, hogy dobogós helyen van a nyár pozitív eseményei között. Talán az első helyen áll, ez pedig nem más, mint a rehabos fotózás. Erről talán írok bővebben is, mert biztosan megérne egy hosszabb posztot. Hirtelen csak annyi, hogy rengeteg remek emberrel találkoztam odafent, és egészen biztos, hogy nem utoljára jártam ott. Egyrészt szeretek ott lenni (ezt mondanám előre, ha megkérdeznék, miért mennék vissza), másrészt van ott még mit művelni, harmadrészt azért, mert megnyugtató. Ha lehetne, sokakat körbevezetnék ott fent, leülhetnének beszélgetni a betegekkel, meghallgathatnák a történeteiket, a miérteket, az élethez való hozzáállásukat. Node. A dobogó másik két helyen osztozhatna mondjuk volt osztályom, és… mondjuk a nyár, mindennel együtt. Mászkálás, kisebb bulik, Gabi haza, Bánk, osztálytalálkozók, meg minden egyéb, amit nem volt kedvem leírni. Jópárszor éjszakáztam, mentem haza gyalog, találkoztam sünnel; kevesebbel, mint tavaly.
A fehérnép… na ja. Farokkal és arcszőrrel rendelkező olvasóim, óvakodjatok a harmincon felüli került nőszemélyektől, mert csak rábajsztok. Tartva a _vagy_jót vagy_semmit_ szabályt, erről nem is írnék többet, esetleg egy remek sétát említenék a János hegyen. Továbbá értelmetlennek tűnhet felmelegíteni a régi leveseket. Lehet, hogy már megbuggyantak; romlott bennük a cucc, aztán ha ezt nem- vagy későn veszed észre, rókázni fogsz. Nem fog jólesni, s az egész biztos, kurvasokáig fog görcsölni mindened belé. Persze lehet, hogy nem romlott meg, csak annak mutatja magát.
A szilveszter itthon telt laza römipartikkal, ötputtonyos aszú társaságában. Hívott egy igen jó cimbi nemolyanmesszire, mert lesz ott valami ereszdelahajam a helyi kultúrházban, de végül kimaradt. Nem csupán a megmaradt betegség volt az oka ennek, de nyomott bele rendesen. Ünnepelni sem akartam az év végét, pont elég volt az utóbbi egy hét. Meg a 2oo9.
Fogadalmak… na azok vannak. Biztosan megpróbálok kicsit megváltozni, szép lassan, fokozatosan. A többit leírom magamnak, de biztosan igyekszem kevesebbet mondani, hogy “majd”, mert annnak sosincs jó vége. Sosem volt, sosem lesz. És több sünt fogok keresni.
Búcsúzenének egy minden tekintetben remekművet mutatnék a lehető legszélesebb méretben.
Jöhet a 2o1o.
m
Elfelejtettem köszönteni, pedig az utolsó poszt kitételekor már fél órája karácsony volt. Szóval utólag is kellemes ünnepeket kívánok minden kedves olvasónak. Csodálatos ünnep ez. A reggeli idegeskedés és gyors pakolászás után már csöröghetünk a csomagolópapírokkal, celuxxal, dozobokkal – persze miután elrohantunk a legközelebbi nagyáruházba, hogy vételezzünk még valamit, fizikálisan a fa alá helyezhető tárgyat. Tudtam, hogy idén is így lesz, de hamar végeztünk.
Tizenkettőkor már csomagoltam kezdtem, s csak én tudom, a hajtások alatt mennyire volt kurvaronda szép a végeredmény. Egy Két kezemen meg tudnám számolni, hányszor csomagoltam ajándékot, ezt a szerepet mindig a família valamely női tagjára osztottam. Sokat sosem könyörögtem, mert mikor rákérdeztem, az már vagy kész volt, vagy kérdezni sem kellett, csak kérték a pakkot.
Kétezer-kilencben is megfogadtam, hogy csak egyszer szedek mindenből, bármilyen puha is a hal, vagy finom a flódni, vagy omlós a hús… de este nyolcfelé már némi nyomást éreztem, a hason fekvés is kellemetlen volt.
Az éjszaka egyik fénypontja kétség kívül az építkezés. Sosem fogok felnőni. Vagyis majd egyszer biztosan, addig pedig ilyenekkel szórakoztatom magam. Lehet röhögni, de királyság ez, én mondom. Direkt jó lassan készült, a többi tartozékkal együtt kb másfél óráig szórakoztam (közben persze kimentem iszogatni, lecsekkoltam, megromlott-e már a szaloncukor). A kis képekre kattintva szuperszép képnézővel tekintheted meg a fotókat.
Szóval gyermeteg is az én lelkem, meg nem is. Mindenesetre hatalmas ötlet, cuki megoldásokkal, cuki részletekkel, cuki színben. Ha majd le$z kedvem, szervezek egy mini flottát, és mégszebb lesz.
A hangzatos KEKABU kifejezést pedig a kétnapos karácsonyi turné utolsó állomásán üvöltöttük nagycsaládi körben, mikor megkaptuk az ajikat Értelmezéséhez sem enciklopédia, sem lexikon nem szükségeltetik, de azért a helyes megfejtőnek felajánlok egy hosszúlépést, hogy valami nyereményjáték-szaga is legyen ennek az utolsó bekezdésnek.
(el ne felejtsem, itt ragadnám meg az alkalmat, hogy megköszönjem az ismeretlen VW Golf tulajának, hogy segített kihúzni a rokony bajba jutott autóját a környék egyetlen méteres sártengeréből, melybe pont érkezésünkkor sikerült első kerekekkel manővereznie. A kis Suzuki kereke addig addig pörgött a trutymóban, míg mozgásképtelenné nem vált. Az alváz közben párszor jól hallhatóan odavágódott a padkának. Végül forgalom leállít, autó kivontat, majd a dzsuvától pár méterre leparkoltunk. Node).
A továbbiakban lezajlott még:
- unokaTesó remekül szervezett meglepetésbulija, remekül szervezett átverésekkel, klassz társasággal, coco jamboval, ingyen sörrel és borral (x db hosszúlépés, x-y sör), plusz két jégerrel, és legalább három tekilával. Iccaka még jánycipelés, utána némi segítségnyújtás, rókázásának megtekintése, annak takarítása szerepelt a programfüzetben. Aztán vissza buli.
- osztálykarácsony / általánosos. Néhány hosszúlépés (erre nagyon rápörögtem az elmúlt egy hónapban), kis kártya, aztán haza.
- unokaTesó előszilvesztere. Nemvoltrossz.
m
tt kellene kezdened, ha mindent el akarsz olvasni, s bizonyára meg is találtad, ha ezt a mondatot értelmezed éppen. Ügyes vagy. Ezt a három szösszenetet másodikán éjjel írtam, az elmúlt tíz percben pedig azon gondolkoztam, mit hagytam ki. Eszembe is jutott pár dolog, de amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan mentek is. Ígyhát ez marad most, majd ápdételek, ha van valami.
Arról már írtam a múltkor, hogy lemészároltam két posztomat, mert nem voltam elég körültekintő, mikor blogmotort frissítettem. Ennek apropója egyébként egy csodálatos galériamotor volt, melyhez hasonlót már régóta tervezek, de mindig elmaradt. Végül a dolog -különböző jogosultsági problémák miatt- kudarcba fulladt, egyelőre biztosan nem fog működni. Túrhatnék adatbázist, megírhatnám ott a dolgokat, aztán myomhatnám sablonként, ha már láttam volna ennek szintaktikáját, felépítését. Ami késik, nem múlik, majd kiguglizom, mert nem bonyolult ez, csak idő köll hozzá. Amíg ez nincs, működik helyette egy majdnem olyan jó cucc. Ezentúl tehát tessék a kis képekre kattintani, és pabamm, betöttődik a nagykép. Óriási dolgok ezek, én mondom.
A címben beszámolókat ígértem, de bukni fog a dolog, mert kénytelen voltam kiírni mindent a telefonomból, természetesen dátumok nélkül. Szerencsétlennek másodszor telt be a naplója, amit amolyan jegyzetfüzetként is használok (egy poszt alapjait most is tartalmazza), s belekerül minden, amit fontosnak tartok hirtelen. Azért írok pár történést, a képek mappa alapján biztosan menni fog.
- akadt osztályfényképezés, komplett szalagavató
- fotópályázat, kitett képpel
- segedelem egy kisfilmhez (vagymiaszösz)
- legokiállítás
- osztálytalálkozó / általánosos- rehabos fotók ismét (majd bővebben)
- mindenféle melók
- sulidolgok, laza bekúrás oszt.társakkal
- és ő:
Karácsony előtt sikerült magam meglepnem egy ilyennel. Nagyon le akartam már cserélni a kitobit, első ilyen (sikertelen) próbálkozásom a 17-70 volt, ami azóta is úszik, de hamarosan ráfekszem ismét. Kölcsön volt már nálam ilyen cucc, aztán nemrég számolgatni kezdtem, keresgéltem, majd találtam egy megfelelő példányt. Kifogástalan minőség, ezzel már bátran megyek iso1600-ra, gyors, pontos, tökéletes. Ha le$z kedvem, cserélek egy 16-35-re. Majd egyszer.
m